Témavezető:
Prof. Dr. Berek Lajos CSc nyá.ezredes
Kutatást folytatja:
Dr. Szabó Gyula
Intézmény:
ZMNE Katonai Műszaki Doktori Iskola
A téma előzményei:
A harckészség megtartása érdekében kulcsfontosságú, hogy a katonák fizikai képessége lehetővé tegye feladataik megoldását. Ennek megfelelően természetes minden olyan törekvés, mely a honvédségi feladatok megismerésére, az ellátásukhoz szükséges fizikai képességek meghatározására, a feladatok ellátására alkalmas személyek kiválasztására és a fizikai erőnlét fenntartására irányulnak. Különösen jelentős a fizikai kondíció megőrzésének kérdése többek közt azért is, mert a magyar lakosság általában, így a katonai szolgálatra jelentkező fiatalok is egyre kedvezőtlenebb erőnléttel rendelkeznek. A fizikai képességmegőrzés fontosságát indokolja az is, hogy a sorkatonai rendszert kiváltó hivatásos katonaságnál az életkorral járó fizikai képességcsökkenéssel kell számolni.
Az állomány fizikai képességének biztosítása azonban nem csak a harcképesség megőrzése szempontjából kritikus, hiszen a szolgálatból adódó fizikai terhelés békeidőben is sérülésekhez, megbetegedésekhez is vezethet. A túlzott erőkifejtés vagy az ismétlődő mozdulatok balesetekhez, sérülésékhez vezethetnek, ami betegállományhoz, súlyosabb esetben a szolgálati alkalmasság elvesztéséhez vezethet.
A kutatás középpontjában az anyagmozgatásból, illetve az ismétlődő mozdulatokból eredő fizikai terhelés kockázatainak minőségi és mennyiségi megítélésére használható módszer kidolgozása áll, elsősorban az 'MSZ EN 1005 Gépek biztonsága. Az ember fizikai teljesítménye' szabvány alapján, majd ezen módszer alkalmazhatóságának vizsgálata és igazolása a katonai szolgálatra vonatkoztatva. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 1998. január 1-jétől hatályos módosítása (54. § (2) bekezdés) kimondja, hogy 'a munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat'. 'A munkavédelmi felügyeletek együttes útmutatása a munkahelyi kockázatértékelés végrehajtásához' veszélyforrások között a 'Fiziológiai, idegrendszeri és pszichés tényezők' között említi a nehéz testi és a túl intenzív vagy egyhangú munkát. Ennek a veszélycsoportnak az értékelését a '25/1998. (XII. 27.) EüM rendelet az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről' alapozza meg, a korábban alkalmazott 'Közlekedés- és Postaügyi Miniszter 2/1972 KPM számú rendelete a Közlekedési Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabály IV. Anyagmozgatás, anyagtárolás című fejezetének kiadásáról' hatálytalanítása után.
A fizikai terhelés hatására kialakuló váz- és izomrendszeri megbetegedések jelentőségüknél fogva az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség prioritásai közt szerepelnek. 2009-ben zárult le pl. a 'Tedd könnyebbé a terhet' kampány, mely a munkából eredő mozgásszervi sérülések megelőzésére irányította a figyelmet.
A gyakorlatban a fizikai terhelés veszélyeit jellemzően továbbra is a 'nők 20 kg-ot, férfiak 50 kg-ot emelhetnek' megközelítéssel értékelik.
A fizikai terhelés értékelése a polgári életben néhány vállalatnál önálló tevékenységként, ergonómiai fejlesztési programokban jelenik meg. Ezekben az értékelésekben meghatározó a testtartás, az erőkifejtés és az ismétlődés együttes figyelembevétele.
A fizikai igénybevétel értékelésére számos módszer használható, ezek közül ritkán találkozunk energiaforgalom méréssel, erőméréssel vagy a számítógépes modellezéssel. A gyakorlatban legtöbbször papír-ceruza alapú értékelőlapokkal, pl. REBA, RULA, MAC, BRIEF, QEC, JSI, vagy szubjektív kényelmetlenség-fájdalom megítélő kérdőívekkel dolgoznak. A fenti módszerek részben összhangban vannak a NIOSH-féle módosított emelési egyenlettel, azaz próbálják egyszerre értékelni a testtartást, erőkifejtést, ismétlődési gyakoriságot, kiegészítve néhány környezetre és a teherre vonatkozó paraméterrel.