Kutatók Éjszakája 2018: Bemutatkoznak a programok és az előadók 8.

Bánkis életképek
Fotókiállítás a Bánki Kar hallgatóinak munkáiból, melyeken keresztül bepillantást nyerhetünk a hallgatók iskolai és iskolán kívüli tevékenységébe, a bulikba, a komoly és vidám élethelyzetekbe.

Bemutatkoznak az alkotók:

Csóka Norbert vagyok. Gépészmérnökként dolgozok és mindenem a mozgó, forgó kattogó gépek. Ezért is szeretném ezeknek a monstrumoknak, vagy az egészen apró szerkezeteknek a működésének egy pillanatát megörökíteni. „Ahogy a fogaskerek egymásba kapaszkodnak és egy örökkévalóságig egybefonódnak.”

Édes Bencének hívnak, kiskorom óta nagyon szeretek fotózni. A tudásvágy eléggé motivál és emiatt bármeddig képes vagyok utána járni dolgoknak, míg nem sikerül többet és többet megtudni róluk. Nem szeretem feladni, hiába van akadály, egy jó képért bármit és szeretek odafigyelni a részletekre.

Kóbor Anett vagyok, a fényképezés már nagyon régóta érdekel, először anyukám ősrégi fényképezőjét kezdtem el használni. Emlékszem, akkor még nagyon jónak számított, hogy 3,2 megapixeles volt. Utána persze, mivel nem volt saját fényképezőm, a telefonommal próbálkoztam fényképeket csinálni. Aztán mivel anyukám látta az érdeklődést, ezért 2012-ben, karácsonykor kaptam egy kis kompakt fényképezőt, Fujifilm márkájút. Nagyon örültem neki, végre mindent elkezdhettem fényképezni. Azonban a legjobban a makro illetve a természet maga fogott meg, és a mai napig ez érdekel a fényképezésen belül.
Mikor ilyen jellegű képeket csinálok, vagy akár csak meglátok egyet, mindig úgy érzem, hogy egy kicsit más nézőpontot is észreveszek, és talán ezért is szeretem csinálni. Több alkalommal is előfordult már, hogy egy fénykép annyira más nézőpontot világított meg, vagy akár csak nézek és elveszem a természet részletességében.

Molnár Gergő: Maga a fotózás már kissebb korom óta érdekel. 15 éves voltam amikor megkaptam az első kompakt fényképezőgépem, azzal kezdtem el szárnyaimat bontogatni ezen a téren. Nagyon sokáig használtam, de egy idő után ez a gép nem nyújtott elegendő tudást az én elképzeléseimhez. Ekkor gondolkodtam el, hogy megvegyem első komolyabb, tükörreflexes fényképezőgépem. Erre 2017 novemberében került sor, azóta pedig nagyon sokat fejlődtem a komolyabb tudású gépnek köszönhetően. Reményeim szerint később ez a szabadidős tevékenység kinövi magát az életemben valami többnek is, mint egyszerű hobbi.

Várhalmi Sándor vagyok, mechatronikai mérnök hallgató. 6 éve kezdtem el a fotózást, akkoriban csak hobbi szinten tanultam a fortélyait és trükkjeit. 4 éve pedig már hivatásosan fotózok. Főbb profilommá váltak a rendezvényfotózások, esküvők, sportesemények. Saját fotóweboldalamon és Instagram oldalamon megtalálhatók a legjobb műveim.

Veress Zalánnak hívnak, első találkozásom a fényképészettel az volt, amikor általános iskola 4. osztályban elvitték az osztályt egy sötétkamrába.  Akkor nagyon tetszett a dolog, de még nagyon fiatal voltam ahhoz, hogy megértsem valójában mi is az a fotózás és mi az értelme. Teltek az évek de ez végig ott motoszkált a fejemben. Később a filmek szerelmese lettem és egyre több és több filmet néztem. Elkezdett érdekelni a cinematográfiai része a filmeknek és akkor már egyértelművé vált, hogy ezt össze tudom kötni a régi hobimmal a fotózással. Megkezdődött a spórolás a fényképezőre és az objektívekre. Legfőképp régi filmes gépeket adtam vettem és így gyarapítottam a kasszám. Jelenleg egy digitális géppel fotózok amin régi manuális objektívekkel fotózok.