(frissítve: 2018.03.12)
Az iskola története 1879-től, a Budapesti Állami Közép-Ipartanoda alapításától íródik. A kiegyezést követő ipari és gazdasági fellendülés igényelte a középszintű szakembergárda nevelését, művezetők képzését. Ugyancsak időszerűvé vált az iparosok továbbképzése. E kettős célt szolgálta a Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter által létesített Budapesti Állami Közép-Ipartanoda, mely 1898-tól Magyar Királyi Állami Felső-ipariskolaként működött.
A legendás hírű Felsőipariskola, a Technológia, - ahogy nemzetközileg is ismertté vált - a magas színvonalú elméleti és gyakorlati képzés összhangjának megteremtésével adott példát az utódoknak. Hauszman Alajos által tervezett, a Pesti Napló Krónikása szerint "a magyar iparügy palotá"-jának nevezett épületben a korszak legkiválóbb tanárai adták át tudásukat a fiataloknak, közöttük is kiemelkedett Petrik Lajos, Jalsoviczky Géza, Edvi Illés Aladár, Faragó Ödön, Lencz Ödön, Arany Dániel személye, hogy csak a legfontosabbakat említsük.
Az iskola első igazgatója Hegedűs Károly volt. A tanítványok közül világhírre tett szert Galamb József a FORD T autómodell tervezője.
Nagy megtiszteltetés volt, hogy az iskola nagy sikerrel ("grand prix" díjat nyert) vett részt 1900-as párizsi világkiállításon. Hasonlóan kiemelkedő siker jellemezte az iskola tanárainak, szakoktatóinak közreműködését az 1906-os milánói világkiállítás megrendezésében és a kiállítási tárgyak elkészítésében.
A századforduló utáni években - talán éppen az elért eredmények hatására - rohamosan növekedett a jelentkezők és a felvételt nyert és a végzett tanulók száma.
Szomorú hivatást vállalt magára felsőipariskola 1914. és 1916. között. A háborús események következményeként az intézet gépészeti műhelyei bekapcsolódtak a hadiszolgálatba, a hadsereg számára lövedéket termeltek.
AZ 1929-es nagy gazdasági világválság az iskolára is nagymértékben kihatott. Óriási anyagi gondok között, adományok segítségével folyt az oktatás tovább. A lassan megindulni látszó fejlődést félbeszakította az újabb háború.
A II. világháborút követő oktatási reformok eredményeképpen az iskola gépipari középiskolaként végzett oktató-nevelő tevékenységet. Az iskola az alapításának 75. évfordulóján az intézmény ünnepélyes keretek között vette fel a XX. század egyik legkiemelkedőbb hazai gépészmérnöke, a József Műegyetem nemzetközi hírű professzora Bánki Donát nevét. Az intézmény oktatói és hallgatói mindig büszkén vallották magukat ezen alkotó műhely aktív szereplőinek, s terjesztették az iskola jó hírét határainkon belül és kívül, a nagyvilágban.
Az 1969-es főiskolai rangot adományozó törvényerejű rendelet értelmében a főiskola feladata: a gépipari gyártás műszaki előkészítésének, a gyártási folyamatok tervezésének, az egyszerűbb gyártóeszközök tervezésének és gyártásának, a gyártó-szerelő üzemek és gépi berendezései üzemeltetésének irányítására alkalmas műszaki szakemberek képzése. Az intézmény 1991-től - a képzési profil szélesítésével - a nevét Bánki Donát Műszaki Főiskolává módosította, s a kor igényeihez igazodó szakok indításával, a tantervek folyamatos korszerűsítésével biztosítja, hogy a mérnökök széles szakmai tájékozottsággal, korszerű ismeretekkel rendelkezzenek.
Az Országgyűlés a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról hozott 1999. évi LII. törvényének megfelelően
integrációjával 2000. január 1-jével megalakult a Budapesti Műszaki Főiskola.
A BÁNKI a Budapesti Műszaki Főiskola Gépészmérnöki Főiskolai Karaként hét éven keresztül képezte a tanulni vágyó fiatalokat a gazdaság sok szereplője számára.
A feladatok és a képzési rendszer változását követve 2007. január 1-vel a kar neve: Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar lett.
A MAB 2009-ben akkreditálta a Budapesti Műszaki Főiskola Alkalmazott Informatikai Doktori Iskoláját, ezzel főiskolánk teljesítette az egyetemmé válás utolsó feltételét is, így az Országgyűlés határozata alapján 2010. január 1-től Óbudai Egyetem néven dolgozunk tovább.